Nem hiszem, hogy létezne olyan ember, aki nem profitálna egy boldogság projekt elindításából. És minden ember boldogság projektje egyedi és megismételhetetlen.
Maga a módszer, az életünk tudatos megváltoztatásának egy formája. mint minden projektnek van előkészítő szakasza: a helyzetelemzés és az, amikor be kell azonosítani, hogy mi okoz örömet és elköteleződést (követendők) és mi az, ami untat vagy feldühít (kiiktatandók). Ezután jönnek a döntések, amikor a megfelelő teendőket határozzuk meg. A megpróbáltatások akkor kezdődnek, amikor ezeket be is kell tartani (mérföldkövek, határidők és esetenként újratervezés). Ha projekt, akkor zárásra is szükség van, mikor számot vetünk azzal, hogy honnan indultunk és hová jutottunk és, hogy amit elértünk mennyire van közel ahhoz, amit kitűztünk magunknak és ünnepelünk. Megbecsülünk és értékelünk minden apróbb-nagyobb lépést, haladást.
Az inspiráció bárhonnan érkezhet. Legutóbb a téli szünet és az ünnepek kapcsán jutott eszembe néhány gondolat.
1. A jókedv és a móka elengedhetetlen a boldogsághoz
Van olyan, ami az egész család számára mókás? Abban mindenképp részt kell venni, de arra is fontos odafigyelni, hogy megtaláld azt, ami neked jó mulatság és teremts időt arra is magadnak. Nekem az olvasás a legnagyobb öröm, ezért figyelnem kell arra, hogy mindig legyen egy kis időm olvasni.
Néha elmorfondírozok azon, hogy egy ilyen gyönyörű, mindannyiunk számára szabad délután miért heverészek egy könyvvel a kezemben. Kirándulhatnánk a napsütésben, vagy hógolyózhatnánk valamelyik családtagommal. Néha meg is tesszük, de van amikor előkapom a felnőttségem első szabályát, miszerint: csupán csak azért, mert valaki másnak jó móka, nem biztos, hogy nekem is részt kell vennem benne. Én olvasni szeretek, ezért megengedem magamnak, hogy időt szakítsak rá és élvezzem; lelkiismeret-furdalás nélkül. S ha már itt tartunk:
2. Attól még, hogy valami nekem mókás, nem biztos, hogy más is szeretni fogja
Belátom, az, hogy heverészek egy könyvvel a kezemben nem nagy buli a családomnak. Bár szeretik a könyveket, ők általában aktívabbra vannak hangolva. Van amikor fordított a helyzet. Példaként álljon itt a piacozás. Eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy a férjem imád a piacon lézengeni. Én mindig igyekeztem hatékonyra venni a figurát, listát készítettem, egymás mellé írtam az egy helyen megtalálható árukat, aztán rájöttem, hogy neki több körre van szüksége és nagyobb örömet okoz a karácsonyi menü fogásai mentén vásárolni, miközben szaglász, ízlel és beszélget. Képes órákat bóklászni a piacon; és élvezi. Nélkülem. És megteheti!
3. Az alvás elengedhetetlen a boldogsághoz
Minél többet tudok meg az alvásról, annál jobban hiszek ebben a kitételben. Azok, akik jól kialusszák magukat vidámabbak, erősebbek, jobb az immunrendszerük, és a túlsúlyra is kevésbé hajlamosak. Egy kutatás szerint a kialvatlanság a rossz közérzet egyik fő befolyásoló tényezője (a másik a közeli határidő).
Ennek megfelelően a boldogság programom során és azóta is nagyon igyekeszem a napi 8 órás alvásidőm betartására. Még így is, amikor sikerül az ünnepek alatt 10 órát aludni rájöttem, hogy még mindig nem alszom eleget. Annyival másképp ébredek…
4. Egy kellemetlen feladat a jót is jobbá teheti
Izgalmas kutatás azt állítja, hogy ha egy kellemes tapasztalatot megszakít egy kevésbé kellemes, akkor az emeli az általános jó érzést. Állításuk szerint, ha reklám van egy jó adásban, akkor magát a TV műsort élvezetesebbnek találjuk, mintha nem szakítanák meg. A téli szünidőben én egy régóta halogatott ügyletet tervezetem lezavarni.
A függönyeim csak feltűzve voltak, elő kellett venni hozzá a varrógépet, mindeniket le kellett venni és akkurátusan felszegni őket. Méretpontosan. Mivel minden más tennivalót felfüggesztettem, ezt a régóta halogatottat könnyűszerrel elvégeztem. S bár maga az elvégzendő feladat nem volt a szívem csücske, az, hogy kipipálhattam végre, extra örömet jelentett nekem. Egy újabb jó a jók sorában.
5. Mindenkinek más a boldogságprojektje
Barátaink látogattak meg az ünnepek alatt, akik elköltöztek szinte a világvégére; saját gazdaságot hoztak létre és ott élnek „bioörömben”, miközben bárányt, baromfit és nyulat tenyésztenek, gabonát, zöldséget és gyümölcsöket termesztenek. Olyan boldogok, amilyen boldogságra a legtöbben vágyunk. Mondjuk én pont nem. El sem tudnám képzelni magam, amint felhőtlen örömmel gazdálkodom pirkadattól késő estig, nekem pontosan elég a 2x2m-es illatoskert a boldogságomhoz. Nem vagyunk egyformák ☺
És milyen a te boldogság projekted? Remélem, már kezd körvonalazódni☺
Záró gondolatként álljon itt:
A boldogság, mint kötelesség
Ha boldog vagyok könnyebb számomra észrevenni más emberek gondjait, hamarabb lépek a tettek mezejére, sőt szomorú vagy nehéz helyzeteket is sokkal könnyedebben kezelek, mert nem csak önmagammal foglakozom. Ilyenkor nagylelkűnek érzem magam, és sokkal könnyebben bocsátok meg.
Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy boldognak érzed magad az, ha másokat boldoggá teszel; másokat pedig úgy tudsz boldoggá tenni legkönnyebben, ha te magad is boldog vagy. (Gretchen Rubin)
Így, az én olvasatomban, az önmagunk boldogságát keresni egyáltalán nem önzés, hanem önmagunk és a környezetünkkel szemben is nemes kötelesség!
Kívánom, hogy ez vezéreljen 2019-ben!
Danghel Edith
inspiráció: A cikket Gretchen Rubin Better Than Before (Boldogabban, mint azelőtt), The Happiness Project (A boldogság projekt), and Happier at Home (Otthon boldogabban) szerzője inspirálta.
kép: unsplash.com