
A minap olvastam egy nagyon jó kis írást a Linkedin-en. „Aki nem szeret ismerkedni, az ne csináljon céget. Én 31 éves koromig csak a munkatársaimmal és a barátaim barátaival ismerkedtem”. Így kezdődött. A cikk szerint, kilépve a szervezeti keretek közül, megváltozott a cikkíró viszonyulása a világhoz, elkezdett kapcsolódni: újra ismerkedett, kapcsolatokat épített. Mert muszáj volt. (Vagy mert lehetett.)
Nincs kapcsolat
Míg szervezeti keretek között működtem, számomra is beszabályozott volt a kapcsolódás: HR-esként a menedzsmenttel, a központi HR-rel, a szakszervezettel, és (a kedvenceimmel ☺) a munkavállalókkal tartottam a kapcsolatot. A külvilágot csak a munkára jelentkezők és néhány szakmai beszállító jelentette. Annyira elfoglalt a napi rutin és a folyamatos feladatteljesítés, hogy a szakmai fórumokra sem volt időm elmenni. Nem frissítettem a Linkedint – nem olvastam a hírfolyamot – egyszerűen nem volt szükségem új kapcsolatokra, nem értem rá, nem volt érdekes. Ennek következtében a szakmai újdonságok is igen irányítottan, a szervezeti szűrőn keresztül jutottak el hozzám. Amúgy is csak azt vezethettük be, amit a „corporate HR” előirányozott. És a cikkre reflektálva: a külvilággal való kapcsolódás hiánya alig tűnt fel. Akkor nem.
Szervezeti keretek vagy korlátok?
Innen nézve már világosan látom, hogy a szervezeti keretek nagyon szigorúan beszabályozzák a kommunikációt és a kapcsolódást. Ami nem baj, sőt, a jó működéshez szükséges, hogy meglegyenek a folyamatok a kapcsolatok kezelésére is. De ha nem ismerjük fel a rendszer korlátait, a kapcsolódás dinamizáló hatása odalesz. Mert a munkavállalók abbahagyják az “ismerkedést”. (Szélsőséges eset tudom, de sokunknak ismerős lehet az az állapot, amikor már a párkapcsolatok is jórészt a cégen belül alakulnak.)
A kapcsolódás dinamizál
Mert a kommunikáció élettel tölt meg. Segíti a tudásmegosztást, az alkalmazott és a kipróbálásra váró újdonságok megismerését. Nem csak azt segíti, hogy a szervezet ismeretanyaga ne váljon nagyon belterjessé, hanem hogy mindig maradjon egy külső szempont és segít elkerülni a csoportgondolkodás csapdáit.
Támogathat bennünket a kihívásokkal való megküzdésben, szövetségekkel, és jó értelemben vett versengéssel további lendületet vihet a szervezeti és az egyéni szakmai életünkbe is.
Az egyéni szakmai kompetenciák fejlesztésével az önbecsülés növelését, a szakmai kapcsolódások révén a folyamatos megújulást támogatja. Mindez a kiégés egyik legnagyszerűbb ellenszere.
Mit tehetünk azért, hogy ne hagyjuk abba az ismerkedést?
Ez is tudatosság kérdése. Fontos, hogy a szervezet, a menedzsment és maga a munkavállaló is nyitott maradjon. A szervezet ehhez a kereteket és a teret kell, hogy megteremtse. Az egyénnek a lehetőség felismérése marad és az, hogy éljen vele.
Így két oldalról támogatott a folyamat. Az egyén számára ott a folyamatos megújulás, a kompetenciaszint naprakészségének megőrzése a kapcsolódások révén. A szervezet pedig profitál a megújuló kapcsolatokból, a beáramló friss ismeretekből és tapasztalatokból, és a munkatárs elégedettségéből.
Csak néhány a lehetőségek közül: meetup-ok, szakmai konferenciák, tréningek, szervezeten belüli tudásmegosztó fórumok, közösségi média felületek szakmai csoportjai.
Csak kapcsolódjunk be és egyik lehetőség hozza a másikat!
Tudatosság gyakorlat
- Mennyire vagy része a szervezeteden kívüli szakmai életnek?
- Mi volt a legutóbbi szakmai újdonság, amit a munkádban használni tudtál?
- A szakmai kapcsolataid révén milyen előnyökre tehet szert a céged?
Ha úgy érzed, hogy a kapcsolódás terén tenni kéne valamit, nézzünk rá együtt. Kapcsolat
Danghel Edith
Kép: pixabay.com