5da5ef6d-6841-4eef-a899-7c54e8bc181a

Mi az, ami élettel tölt meg bármit ami létrejön? Az emberiség nagy gondolkodói évezredeken keresztül igyekeztek megválaszolni ezt a kérdést, és arra jutottak, hogy van valami, ami egészen biztosan mindenben ott van. Hívhatjuk léleknek, rendezőelvnek, karakternek, vagy bárhogy.

Az egységes vonalhoz hozzá kell venni az egyediséget is, ahogy Mérő László fogalmazott: “mindenki másképp egyforma”.

Van valami, mindenkiben létező, titkos alkotóelem, amitől működünk, amitől az egyed vagy az egyén minden megnyilvánulása egyedi és megismételhetetlen. Hogy ez mitől és hogyan van? Van rá magyarázatunk, több könyvtárnyi, de mindenik hibádzik valahol; és előbb utóbb jön egy elméletalkotó és megalkotja az éppen mainstreem meghatározás ellentettjét. És láss csodát, az is igaz. Ebben is nagyon egységes a kíváncsiságunk tárgya: nehezen megfogható.

Nos, foglaljuk össze, hogy mi az, amit tudunk.

Létezik a karakter, nagyon mélyen belül,

  • ami teljes mértékében meghatározza a létünket,
  • ami nem csupán elemek puszta halmaza, hanem egy szerveződés,
  • mely nem csupán van, hanem aktív, folyamat jellegű,
  • ami egyszerre – vagy ha úgy tetszik részben – öröklött és szerzett,
  • mely elválaszthatatlanul kötődik a fizikai megnyilvánulásunkhoz,
  • ami mintákban, ismétlődésekben nyilatkozik meg, egyfajta következetességet hoz létre,
  • és aminek sokféle megnyilvánulási formája van és szinte mindenre hat ami bennünket érint.

Befolyásolja például azt, hogy mennyire vagyunk befogadóak és mennyire mutatjuk meg magunkat. Meghatározza hogyan kapcsolódunk a környezetünkkel. Mivel az önismeretre is leginkább a környezet visszajelzésein keresztül van lehetőség, az önmagunkkal való viszonyunkat is megalapozza. Ezen keresztül szabályozó szerepe van abban, hogy miből mennyire van szükségünk és mit tudunk hozzátenni a világhoz.

Ez igaz egyéni és szervezeti szinten is! Ahogy feltételezzük a személyekben  az egyéni karakter meglétét – nevezzük most az egyszerűség kedvéért így a pszichológiai tőkét – a szervezeteknél a szervezeti kultúra mély rétegei határozzák meg a legpontosabban a szervezeti karakter. A közös múlt, a hitrendszer, a rituálék…

Nehéz pontosan leírni ezt a titkos összetevőt – és ha nem tudjuk meghatározni, akkor a megismerése és az alakítása is nehézségekben ütközik. Következtetéseink vannak, tudunk hasonlítgatni és feltételezünk. Aztán leginkább próba- szerencse módszerrel igyekszünk hatni rá. Ha nem sikerül, akkor változtatunk a stratégián. Ha tudunk. Ha merünk.

Áshatunk mélyre – a végtelenségig, de én hiszek abban, hogy nem ez a megoldás.

Ha elég tudatosan figyeljük azt, ahogy mozgunk a világban, nyitunk és fogadjuk a környezet visszajelzéseit, akkor anélkül is van esélyünk a jó irányába terelődni, hogy fenekestül fel kellene forgatni a rendszert és, hogy milliméter/mikrogram pontosan meghatároznánk, hogy mi is az, amire éppen hatunk.

A karakterhez kapcsolódó változások-változtatások esetén is, akár egyéni, akár szervezeti kontextusban, a tudatosság a kulcs. A harmonia és jól-lét megtalálásához sem biztos, hogy a karakter mély rétegein kell változtatnunk. Elég, ha tudatos jelenléttel megtaláljuk a könnyebben kezelhető tényezőket és azokat igazítjuk a karakterhez. Természetesen mindig jól jön egy külső referencia pont ahhoz, hogy a változás során a célhoz igazított folyamat fókuszát segítsen megtartani.

Tudatosság gyakorlat:

  • Ha három szóval kellene jellemezned a karakteredet, mi lenne az?
  • Ha a szervezetedet egy hasonlattal (állat, tárgya…) kellene jellemezned, mi lenne az?
  • Hogyan befolyásolja a szervezet karaktere a döntéseket?
  • Mennyire van összhangban a te, személyes karaktered és a szervezeté?

Mi tölt meg élettel? Hogyan kezeled és milyen teret hoz, hozol létre?

Danghel Edith

kép: pexels.com