Vizsgálatok bizonyítják, hogy a munkába bele lehet halni. Nem csak az intenzív , de az extenzív sőt a monoton, unalmas munka is öl. Mit tehetünk ellene? Sok mindent és néha semmit. De legalább a monotonitásnak és az unalomnak mondjunk nemet!
„Ne játssz! Komoly dologról van szó!” Hányszor hallottuk ezt gyermekkorunkban.
Az ember alapvetően játékos.
Igen, úgy is hívnak minket, hogy „homo ludens” Az elmélet szerint a játék a kultúránk, pontosabban az emberré válásunk sarokköve. Ehhez képest gyakran azt hisszük, hogy a játék a gyermeki lét velejárója. Aztán felnövünk, és akkor vége. Onnan kezdve komolyan vesszük magunkat. A játékot pedig komolytalannak és kizárólag szabadidős tevékenységnek tekintjük. Legalábbis azt hisszük.
Munkában tudatosan nem játszunk.
De az unalom ellen gyakran és ösztönösen játékkal védekezünk. Laboratóriumi körülmények között vizsgálták a monotónia tűrést: tollat kellett összeszerelni a diákoknak. Amint elsajátították a munka mikéntjét, hamarosan elkezdték variálni a munkafolyamatot. Csak úgy, a maguk szórakoztatására. A génjeinkben van.
Munkahelyi körülmények között ezt a fajta viselkedést nem támogatják.
Pedig hasznos lenne.
Persze kellenek a folyamatok, a sztenderdek a minőség biztosítására. De amikor lehetőség van arra, hogy másképp nézzünk rá a folyamatra, amikor van lehetőség kipróbálni valami mást, az mérhetetlen megújulási potenciált rejt magában.
Lehetőség van a racionalizálásra, az idő során keletkező „felesleg” eltávolítására, az újdonságok beépítésére és a „naprakészség” próbájára.
Bár nem akarjuk elismerni, a tanulásra csakis játék során van lehetőség. A lexikális tudásunkat is így gazdagíthatjuk leghatékonyabban, de ha viselkedést szeretnénk elsajátítani készség vagy képesség szintjen, akkor ez hatványozottan igaz. Erre valók a tréningek. Az igazán hatékony és jó tréningek biztonságos környezetben teszik lehetővé, hogy kipróbáljuk az újszerű viselkedést, játsszuk el és hibázzunk. Mert a hibáinkból is sokat tanulunk.
Nem utolsó sorban itt van az innováció. Számtalan komoly felfedezés és újítás játéknak indult, aztán világraszóló durranás lett belőle.
Így tehát dolgozók és dolgoztatók: játékra fel!
Kedves munkáltatók! Engedjük játszani „szép, komoly”, fiainkat-lányainkat, mert egy megengedő környezet élhetőbb. És lányok-fiúk, szorgalmasan dolgozók! A kreativitás – bár arcvesztés oldaláról sok kockázatot hordoz magában – mégis a hosszú, boldog élet titka.
Tudatosság gyakorlat:
- Milyen szerepe van a játéknak a te életedben?
- Mennyire támogatja a munkahelyed a játékot?
- Mi kellene ahhoz, hogy játszhass?
- Mit nyernél te személyesen és a céged, ha a játék szabad lenne?
Ha szeretnél egy másik szemszögből ránézni a megújulásra, keress minket: Kapcsolat
Danghel Edith
kép: unsplash.com