Többször írtunk már az egyén és a szervezetek fejlődési szakaszairól. Arról, hogy milyen fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy az életünk egyes területein – és annak részeként a munkánkban éppen hol tartunk.
Mennyiség, minőség, öröm
A különböző fejlődési modellek nagyon tisztán ábrázolják azt a ritmust, ahogyan egymást követik a stabil és a dinamikus fejlődési szakaszok. Jó esetben ez egy lépcső vagy inkább egy „felfelé vivő spirál”, ami meghaladja a korábbi szakaszt – nem csak mennyiségben, de minőségben is több az előzőnél. A nemnövekedési elméletek határozottan a minőségre szavaznak a mennyiséggel szemben:)
Számos elmélet nem csak a két, jól elkülöníthető szakaszt nevezi meg és elemzi, hanem az egymást követő állomásokat is azonosítja – legyen szó egy ember életéről, de akár az egész bolygó fejlődéséről. Ilyen például Ken Wilber integrál elmélete.
Nem új az a gondolat sem, hogy a szervezetek is hasonlóan fejlődnek. Jellemzően 5-6 fázis azonosítható, ahol a működési módok hasonló karakterisztikát mutatnak. Nagyon jó olvasmány a témában Frederic Laloux könyve.
Ami közös ezekben a modellekben az az, hogy az „örömteli”, tudatos, kiteljesedett élet gondolata leginkább a későbbi fejlődési szakaszokban jelenik meg. Bár Maslow maga állítólag soha nem rendezte hierarchiába a szükségleteket, mégis valamiért a nevéhez kötődő motivációs piramisban is a csúcsra került az önmegvalósítás.
A kérdés, ami minket (és meglátásunk szerint egyre többeket) foglalkoztat, hogy miért ne lehetne minden fejlődési szakasz egyfajta önmegvalósítás, még ha a hangsúlyok mások is életünk különböző periódusaiban? Miért ne lehetne a munka életünk kiteljesedésének örömteli része?
Tudatosság, szabadság, öröm
Ken Wilber szerint ráadásul egyetlen szintet sem haladhatunk meg, amíg benne vagyunk, amíg teljesen azonosulunk vele. Csak akkor tanulhatunk és léphetünk tovább, ha „kívülről tudunk ránézni” egy adott helyzetre. És egyszerre mindig csak egyet léphetünk, soha nem lehet kettőt ugrani.
Amikor a munka örömét kerestük azt a kérést tettük fel, hogy mi kell ahhoz, hogy miközben előrejutásunkon munkálkodunk végig meglegyen az örömünk. Ne csak az a remény vigyen előre, hogy majd egyszer jó lesz. Mik azok a tényezők, amikre ránézve kiléphetünk az adott helyzetből és változtathatunk. Hogy a fejlődés ne csak megtörténjen velünk, hanem tudatos döntések által elégedetten haladjunk előre az utunkon.
Számomra a tudás és megértés adja a döntés szabadságát. Azt, hogy felelősen alakíthatom az életemet és a munkámat úgy, hogy az velem összhangban legyen és örömmel töltsön el. Ha néha megengedjük magunknak, hogy megálljunk és rendszerezzük az addig megszerzett tudásunkat, új minőséget érhetünk el, bárhol járjunk is éppen.
Tudatosság gyakorlat
- Mit tehetsz a saját munkád öröméért?
- Mit tehetsz azért, hogy a munkahelyed örömtelibbé váljon?
Ezzel együtt meghagyjuk az összes filozófiának a maga igazságát, hiszen mindig csak azt fogjuk meglátni, amire készen állunk. És csak onnan tudunk továbbmenni, ahol éppen vagyunk:)
Te készen állsz ránézni ezekre a kérdésekre? Keress minket: Kapcsolat
Székely Ágnes
forrás:
https://knowledgenet.carmichaelcentre.ie/articles/lifecycle-stages-development-not-profit-organisation
https://hbr.org/1998/05/evolution-and-revolution-as-organizations-grow
https://hbr.org/1983/05/the-five-stages-of-small-business-growth?referral=03758&cm_vc=rr_item_page.top_right
kép: unsplash.com