Hogyan indult?
Pár évvel ezelőtt, egyik reggel hirtelen rájöttem, hogy nagyon közel vagyok ahhoz, hogy elpazaroljam az életemet. Az autóm eső áztatta ablakán bámultam kifele a szokásos dugóban araszolva és úgy tűnt, mintha a tájjal együtt az éveket látnám elhaladni magam mellett. Mit akarok az élettől? – kérdeztem magamtól. Azt hiszem…, leginkább boldog szeretnék lenni. De eddig sosem gondolkodtam el azon, hogy mi tesz engem boldoggá, vagy hogyan lehetnék boldogabb.
Alapvetően rengeteg okom volt a boldogságra. Tamás, életem magas, jóképű szerelme a férjem, van egy csodálatos fiunk, HR szakember vagyok. Kedvenc városom, Budapest közvetlen közelében, a Duna partján élek. Családommal és a férjem családjával is szoros a kapcsolatunk. Barátaim vannak. Egészséges vagyok és nem kell festeni a hajamat sem.
Mégis, arra lettem figyelmes, hogy gyakran elvesztem a türelmemet. Visszautasításnak élem meg a legkisebb szakmai visszajelzést is. Távol kerültem sok régi jó barátomtól. Néha szomorkás és bizonytalan, ugyanakkor gyakran nyugtalan és bűntudatos vagyok.
Ahogy végiggondoltam rájöttem, hogy megvan az életem rendje. Minden kész. Minden a helyére került és én nem teszek már mást, csak oda-vissza kocsikázok benne.
Nem voltam depressziós, nem szenvedtem életközépi válságban, de éreztem, hogy folyamatosan „leakadok” az életről, olyan volt mintha kicsit a hitem is oda lett volna. Hasznos voltam a közvetlen környezetemnek, kicsit hozzá tettem a tágabb környezetmhez is, de ennyi. Ennyi? – töprengtem magamban – és azon kaptam magam, hogy a válaszom “Igen, ennyi! Ennyi volt!”.
Mindenem megvolt, amit szerettem volna, és egyáltalán nem tudtam örülni neki. Elfoglaltak az apró bosszúságok, az időszakos kétségek, a küzdelem saját magammal, és nem tudtam figyelni arra a csodára ami körbevett. Ráébredtem arra, hogy ha nem figyelek most, akkor elhalad mellettem és az életem végén, vagy esetleg hamarabb úgy fogok visszatekinteni erre az időszakra, hogy „Úristen, de jó volt akkor, bárcsak jobban élveztem volna!”.
El kellett töprengenem azon, hogy hogyan lehetnék hálásabb az én hétköznapi életemért. Ki kellett találnom, hogy mit jelent nekem a boldogság. Hogyan lehetnék jobb feleség, anya, testvér barát vagy szakember. Hogyan engedhetném el a mindennapok szürkeségét vagy aggódásait és hogyan figyelhetnék másképp az életemre?
Az én boldogság projektem
A boldogság keresése egyidős az emberiség történetével.
Gondoltam kicsit kutakodok a témában. Elindulhattam volna Plato, Boethius, Montaigne, Bertrand Russell, Thoreau, és Schopenhauer munkáiból. A nagy vallások sem kerülik el a témát. Kicsit itt is – ott is bele belekóstoltam, az ismerőstől az ezoterikusig. Tudományos vonalon a pozitív pszichológia állt hozzám a legközelebb. Martin Seligman, Daniel Kahneman, Daniel Gilbert, Barry Schwartz, Ed Diener, Mihaly Csikszentmihalyi, Sonja Lyubomirsky és Barbara L. Fredrickson könyvei sorakoztak a polcomon. A népszerű médiakultúra boldogság szakértőit is végig szemléztem Oprah-tól David Allen-ig. Még az irodalmi remekműveket is más szemmel olvastam.
Rájöttem, hogy néhány alapkérdést meg kell válaszolnom, mielőtt továbblépnék:
El kellet döntenem, hogy lehetek-e boldogabb? Lubomirsky kutatásai szerint a boldogság szintet 50%-ban genetikai adottságok, 10%-ban életkörülmények és 40%-ban a tudatosság és a szándékos cselekedetek határozzák meg. Más szavakkal mindannyian rendelkezünk egy beépített beállítódással, amire hat az aktuális állapotunk, az, hogy épp milyen élethelyzetben vagyunk, de képesek vagyunk ezen belül elérni a saját lehetőségeink maximumát, ha megfelelőképpen gondolkodunk és teszünk ennek érdekében. Én úgy döntöttem, hogy lehetek boldogabb!
Egy másik fontos döntésem az volt, hogy hogyan? Eldöntöttem, hogy a mostani életemet nem akarom mindenestül kidobni. Nem akarom valahol a világ végén hajszolni a kék madarat. Itt akarom megtalálni a saját házam táján. Szeretnék változtatni az életemen, de úgy, hogy itt és most találjam meg a boldogságot.
S bár ezzel kellett volna kezdenem, azt is átgondoltam, hogy miért? A kutatások arra is rávilágítottak, hogy a boldog emberek hatékonyabbak, kreatívabbak, rugalmasabbak (resilient), érdeklődőbbek, segítőkészebbek, együttérzőbbek, könnyebb őket szeretni, és egészségesebbek. Sőt a környezetükre is átragad a boldogságukból. Én eldöntöttem, hogy ilyen akarok lenni. Mert ez jó!
Ahogy ezeket az alap dolgokat tisztáztam, meghatároztam a magam számára, hogy mi a boldogság, az én személyes boldogságom és miben kell változtatnom, hogy igazán boldog lehessek. Az én boldogság programom egy januári napon kezdődött, maga a igazodási projekt egy évig tartott, és a program még mindig fut. Remélem ki fog tartani életem végéig.
A folytatásban: 5 ötlet egy boldogság projekthez
Danghel Edith
inspiráció: A cikket Gretchen Rubin Better Than Before (Boldogabban, mint azelőtt), The Happiness Project (A boldogság projekt), and Happier at Home (Otthon boldogabban) szerzője inspirálta.
kép: unsplash.com