A vezető férfi a talpán! Esetleg nő. De mindenképp erős, megbízható és tökös! És ami talán a legfontosabb: sosem sír! Mert a fiúk (és a tökös lányok) nem sírnak! Odafordítják a világnak az arcukat és nem éreznek (látványosan).
Ennek aztán az az ára, hogy más sem érezhet semmit körülöttük. És így jutunk el egy érzelemmentes, úgynevezett profi világba. Ahol vannak határidők, de nem okozhat stresszt annak közeledte. Ahol vannak teljesült, teljesületlen és néha teljesíthetetlen célszámok is, de ezekhez mi érzelmileg egyáltalán nem viszonyulunk. Ahol a munka és magánélet egyensúlya azt jelenti, hogy tartsuk otthon az életünk élményeit, mindegy, hogy azok jók vagy rosszak. És persze nem ad útmutatást arra, hogy a munkahelyi stresszel otthon hogyan bánjunk.
Csak profin, higgadtan és hidegen
Aztán jön a csodálkozás, hogy az emberek nem elkötelezettek. Hiánycikk az engagement, az ownership, a personal involvement és (vagy inkább mert) elrettentő a work-life balance. És nincs – vagy csak elvétve, villanásnyi időre van – lelkesedés. Kreativitás és innováció is csak szőrmentén.
Pedig az üzleti környezet egyre inkább ebbe az irányba hajt. Igény van ezekre a nagyon emberi megnyilvánulásokra. Az érzelemmentesség nagyon sok mindentől megfoszt minket.
Jobb ha elhisszük: a vezetés tudománya egyáltalán nem érzelemmentes és még kevésbé nem-függő. Ha valaki nyitott és képes bizonyos tulajdonságokat, készségeket, képességeket előtérbe helyezni, jó eséllyel igazi vezető válhat belőle. Sokan sokféle recepttel látnak el bennünket ebben a tekintetben, és íme egy szociológus kutató, Brené Brown évtizedes munkáján alapuló, egyszerű, és mégis nehezen kivitelezhetőnek tűnő megoldása:
Ha jó vezetők akarunk lenni, legyünk merészek (brave)!
Ezáltal azt érti, hogy figyeljünk a fontos dolgokra: önmagunkra, az érzéseinkre:
- Higgyük el, hogy elég jók vagyunk (worthiness)!– milyen egyszerűen hangik, igazk. Pedig ez egy utcai harc! Folyamatosan készenlétben kell lennünk a legalattomosabb támadásokra számítva, ami mind-mind az önbecsülésünket célozza meg. – Hogyan kivitelezhető? Állandó gyakorlással.
- Legyünk tudatában annak, hogy a szégyen (shame) az egyik leghatásosabb fegyver önmagunk ellen. És mindaddig, amíg a dolgainkat titkoljuk, elhallgatjuk vagy az előítéleteinkkel életben tartjuk, ezt a szégyen-érzést erősítjük. Ha viszont empátiával tudunk a saját vagy mások szégyene felé fordulni, a szégyen elszáll, erőtlenné és hatástalanná válik. Egyszerűen, megszabadulunk tőle.
- A sérülékenység (vulnerability) Brené Brown meghatározásában a bizonytalansággal és a kockázatvállalással kapcsolatos érzelmeink felvállalása egy felszabadító erő, amely segít a teljességünk megélésében.
- Legyenünk bátrak (courage), vállaljuk fel a kockázatot, és csináljuk végig amit szeretnénk olyankor is, amikor nincs 100% biztos kimenet! Aztán, ha sikeresek vagyunk ünnepeljünk, ha elbukunk, tanuljunk a bukásból és újra, egy jobb felállásban fogjunk neki újra!
Ha ezt képesek vagyunk átgondolni és lépésől-lépésre megvalósítani, akkor minden adott ahhoz, hogy igazi, rendíthetetlen vezetők legyünk.
Tudatosság gyakorlat:
- Te hogyan kezeled az érzelmeket?
- Mennyire megengedő a szervezet ebből a szempontból?
- Mi az igazi vezetői gyengeség a te olvasatodban?
- Mikor bátor egy vezető és mikor bátor egy beosztott?
Bátran (vagy kicsit félve), de szívesen beszélgetnél a vezetés és az érzelmek kapcsolatáról a magad, a csapatod és a céged érdekében? Keress minket! Kapcsolat.
Danghel Edith
Inspiráció:
Hogyan legyünk bátrak? (Vigyázat, 1:30 óra izgalom; vezetésről a 0:34 után!)
kép: unplash.com