Mi az, ami miatt reggel tele energiával kelünk fel az ágyból? Mi ad értelmet az életnek és a munkának? Mit nyerhetünk azáltal, ha van célja a mindennapjainknak és fontosnak, értékesnek érezzük magunkat? Az ikigai tényleg a hosszú, örömteli élet egyik komponense?
Szeretem a sokatmondó szavakat. Főleg, ha japán. A lean módszertanok megismerése során sok ilyen szóval találkoztam, aminek nincs magyar megfelelője, leginkább azért, mert a mi kultúránkban maga a fogalom sem létezik abban a formában. Ilyen szó az [ikigai] is, ami nem egy lean kifejezés, de japán és sokatmondó. Hogy mit is fed ez a szó és miért foglalkozunk vele a munka öröme kapcsán?
Az ikigai* (生き甲斐) japán fogalom. Jelentése: „a lét értelme”. A japánok szerint mindenkinek van ikigai-ja. A megtalálása mély és gyakran hosszú önismereti út által lehetéges. Nagyon fontosnak tartják, mivel hitük szerint ez hoz sikert és értelmet az életbe. A kifejezés két részből áll. A két szót értelmezve még további árnyalatait is megláthatjuk a kifejezésnek: iki – élet, élő; kai – hatás, eredmény, gyümölcs, érdem, haszon, előny.
Csak tevékenyen vágysz száz évet élni. Japán közmondás
A Okinawai kultúrában úgy értelmezik, hogy „az ok, ami miatt reggel felkelünk”. Dan Buettner “Hogyan éljünk 100+ évig” című TED beszédében arról mesél, hogy egy tanulmány szerint ez az egyik oka, hogy az okinawai emberek szignifikánsan hosszabb életet élnek a Japán átlagnál, sokan a 100 éves kort is betöltik.
A szóval azokat a dolgokat illetik, amik értéket teremtenek valaki életében, vagy amitől valaki élete értékes lesz. Sőt, arra a mentális és spirituális helyzetre is utalnak vele, amikor valaki megéli belső értékeit. Ez nem feltétlenül az anyagi vagy szociális helyzettel van összefüggésben. Ha valaki rossz helyzetben van éppen, de van egy célja, akkor is érezheti magában az ikigai-t. Jellemzően nem azon cselekedetek által érezzük így magunkat, amire kényszerítve vagyunk, sokkal inkább a spontán és természetes tetteink eredményeznek ikigai érzést.
Kobayashi Tsukasa „Ikigai – annak folyamata, hogy megengedjük a bennünk rejlő lehetőségek kivirágzását” című írásában így fogalmaz: „az emberek csak akkor éreznek valós ikigai-t, amikor a személyes tudásuk, a vágyaik beteljesülése, a szeretet és boldogság találkozik más emberek igényeivel, és az értékesség érzésével, akkor haladnak az önegvalósítás felé.”
A modell
A világhálón számos értelmezést, modellt és ábrázolást találunk az ikigai tényezőinek megjelenítésére. Leginkább ezen négy kérdésre adott válaszaink metszetében keresendő a válasz:
- Amihez igazán értek
- Amit szeretek csinálni
- Amire szüksége van a világnak
- Amiért mások hajlandóak fizetni
Sushiálmok
Magam is dolgozom a modellel, azonban valami sokáig nyugtalanított vele kapcsolatban, amit nemrégen értettem meg, méghozzá a Jiro Ono életéről szóló Sushiálmok című film által. A film forgatásakor 85 éves Jiro élete a sushi körül forog. Azzal kel, azzal fekszik, sőt, még álmában is sushit készít. Minden nap egy kérdés foglalkoztatja, hogy hogyan tudna még jobb sushit készíteni. Nem megy szabadságra és nem megy nyugdíjba. Nem a Michellin csillag miatt csinálja, hiszen abból három is van neki. Hanem a vendégekért. Tökéletes példa az ikigai-ra. (Sőt, számomra a lean fogalmát is kimeríti amit láttam, hiszen a lean számomra nem más, mint a folyamatos fejlődés kultúrája, hogy hogyan tudnánk tökéletesíteni amit csinálunk – mindenki örömére.)
Amit azonban még megértettem, az az, hogy miért nem értettem eddig teljesen ezt az ikigai dolgot.
- A hagyományos japán munkakultúrában egész életre egy dolog mellett köteleződnek el. A nyugati világban – főleg napjainkban – a konvertálható tudás a siker kulcsa. A folyamatos tanulás, fejlődés minden téren. Minél több dologhoz értünk, annál biztosabb a boldogulás, hiszen nem tudhatjuk, mikor szűnik meg az állásunk, vagy akár a szakma, amit választottunk.
- Jiro-nak ugyan van két fia, de csak a sushi után következnek. A munkája egész életében a családja előtt állt. Olyan elkötelezettséggel és alázattal szentelte egész életét neki, hogy nem osztotta meg a figyelmét mással. Szeretem a munkámat, de számomra a családom áll az első helyen is igyekszem megtalálni e két szenvedélyem között az egyensúlyt.
- Jiro munkáját nem a nyereség vezérli. Megkéri az árát az ételeinek, de nem a profit az elsődleges mozgatórugója. Pénz-orientált világunkban ezt is nehéz megérteni, még ha egyre többször halljuk is, hogy a nyereség nem minden. Valahogy az ikigai gyakorlatok során is mindig onnan indul a gondolkodás, hogy mit lehet eladni és nehezen hangoljuk magunkat arra a gondolkodásra, hogy csináljuk azt, amit szeretünk és amire a világnak szüksége van, legyünk nagyon jók benne és ha így teszünk, akkor megtalálhatjuk a fizetőképes keresletet és jól is élhetünk. Nem akarok álszentnek látszani, hiszen mindenkinek szüksége van a pénzre a megélhetéshez, csak az a kérdés, hogy megvan-e közben a munka és az élet öröme is. (A Kobayashi Tsukasa féle leírásban sem jelenik meg a pénz az ikigai kapcsán, mégis annyira kerek a történet, hogy tudjuk, senki nem jár rosszul.)
Mi a tanulság? Nézd meg a filmet! És keresd meg, mi az, ami számodra ikigai érzést okoz, de ne ess kétségbe, ha nem találod meg rögtön az életre szóló „sushiálmot”:) És akkor sem, ha esetleg többet is találsz.
Ha érdekel, hogy mi hogyan találtuk meg a személyes ikigai-unkat, vagy szívesen találnád meg velünk a célodat, keress minket itt: Kapcsolat
Székely Ágnes
Irodalom:
Ikigai – A hosszú élet japán titka – Héctor García, Francesc Miralles
*forrás: Wikipedia
kép: stocksnap.io
1 comment