
Emberek ébresztő!
A változás itt kopogtat az ajtón. Változik a gazdasági környezet, a munkapiac, az általános kontextus. Minden változik. Nem várhatjuk el, hogy az ebben a keretrendszerben erőforrásként kezelt emberek ne változzanak.
Itt a negyedik ipari forradalom, a maga minden szépségével, az új, munkaképes generáció lassan leváltja a régieket, a korábbi szervezeti koncepcióval ezt már nem lehet követni. A szervezeteknek is változniuk kell.
Magasról indítottam.
Hogyan élik meg mindezt a szervezetek a hétköznapokban?
Ad egy: nem találnak új munkatársat. Korábban Dunát lehetett rekeszteni fiatal és már tapasztalt(!) – mert olyan kezdőket mi nem alkalmazunk, akik azt sem tudják mi a munka – álláskeresőkkel. Manapság alig van jelentkező, és aki jelentkezik, annak igényei vannak. Igen, ez a második meglepetés.
Ad kettő: a fiatal „erőforrásnak” fizetési igényei vannak, karrier tervet-, izgalmas célokat szeretne látni és rendelkezni akar a szabad idejével – mert ha nem, odébb áll egy ajtóval. Eddig ilyen még nem volt.
Ad három: ott vannak a jó szakembereik, akiket évek során kitanítottak, ők meg kapják magukat és életközépi válságba fordulnak. Hirtelen túl sok a munka, túl kevés a magánélet, hiányzik a nyitható ablak, az értelmes kihívás és nem elég nekik az évi egy csapatépítés. Mást akarnak. Talán nem is ez a legnagyobb baj, hanem hogy máshol.
És már nincs meg a tudás-hatalom ütőkártya sem, mert az interneten korában minden információ elérhető. Bárki elmehet és létrehozhatja a saját cégét konkurenciaként. Ezerszer gyorsabb és dinamikusabb lesz, mint egy multinacionális cég, ahol hiába tombolt évekig a “lapítsd le a piramist” őrület, a szervezet továbbra is igencsak hierarchikus, ami nem segíti a gyors reakciót. A stabilitás pedig, ma már nem versenyelőny!
Sajnos, az emberi erőforrás elapadni látszik, nem jönnek az újak, akik jönnek azok igényesek, és akik nem kapják meg, amire vágynak, elvándorolnak.
Mi a megoldás?
Mert van. Ebben a helyzetben van néhány multinacionális(!) cég is, ahová hosszú, tömött sorokban állnak a munkaképes, vállalkozó-szelleműek – fiatalok, tapasztaltak vegyesen – hogy bejuthassanak. Vannak, és a titkuk nyílt: embereként kezelik a náluk dolgozókat. Tudják, hogy az „erőforrások” arra valók, hogy kiszolgálják a rendszereket, de annál egy lépéssel sem tesznek többet. Nem lehet elkötelezettségről beszélni sem a berendezések, sem a folyamatok esetében. Nem is kell! De az emberek elkötelezettsége nélkül a szervezet “kiszárad” és sorvadásnak indul.
Nem kezelhetjük tovább az embereket erőforrásként! Emberekként kell fordulni feléjük. Emberekként, akiknek igényeik, elvárásaik, akaratuk és szándékuk van. Akik szeretnek valami jónak a része lenni, és akik vágynak a megbecsülésre. Akiknek fontos a szervezettség támogató funkciója és akik szeretnek kapcsolódni. Akiknek fontos, hogy a tudásukat, készségeiket, képességeiket kihasználhassák és fejlesszék, és akik szeretnek alkotni. És akik mindannyian különböznek, mert mindenki egy és megismételhetetlen.
Ha egy szervezet mindezt össze tudja fogni, akkor megérdemli, hogy sorba álljanak az ajtajában és megérdemli, hogy azok, akik nála dolgozhatnak, azok valami olyat alkossanak, amivel nem csak nekik, nem csak a cégnek, hanem magának világnak is jobb lesz.
Tudatosság gyakorlat
- Mi a domináns a ti szervezetetekben az emberi erőforrás vagy munkatárs jellegű megközelítés?
- Miben nyilvánul meg, hogy a kollégákat emberként becsüli meg a cég?
- Hogyan függ össze ez a megközelítés és a szervezet sikeressége?
Nézzünk rá együtt, hogy hogyan lehet létrehozni az eddig erőforrásként kezelt potenciálból a szervezet igazi motorját! Kapcsolat
Danghel Edith
kép: stocksnap.io
1 comment