Sajtkészítés, szappanfőzés, bútor-tuning, fotózás. Mi a közös bennük?
Nemrég részt vettem egy meetup-on, ami az IT munka öröméről szólt. De szólhatott volna akármilyen munkáról, hiszen olyan általános és örökérvényű igazságokat gyűjtöttünk össze, amik nem különböznek az egyes szakmák esetén, legfejlebb az igény mértéke más és más a munka tárgyától, a szakmától függően.
Értékteremtés
Az egyik tényező, amit fontosnak találtak a résztvevők a munka öröme szempontjából, az az „értékteremtés” volt. Hogy olyan kézzel fogható eredménye legyen az erőfeszetíéseimnek, ami hasznos a magam és környezetem számára. Ha kivesszük belőle a kézzel fogható kitételt, akkor ez a saját értelmezésem szerint maga a munka definíciója: Olyan tevékenység, amivel értéket teremtek. A lean alapelvek szerint mindig az ügyfél határozza meg, hogy mi az érték, de én saját magamat is gond nélkül ügyfélnek tudom tekinteni:)
Munka, eredmény, öröm
És itt jön be a munka tárgya. IT területen (de talán más, szellemi tevékenység esetén is) viszonylag kevés a rövidtávú, kézzel fogható eredménnyel járó feladat. Ezért kérdezik állásinterjún, hogy mennyire vagyunk oda a soha véget nem érő sorozatokért és hogyan állunk a maratoni futással?
Bár az IT fejlesztés esetén az agilis módszertanok talán időben közelebb hozzák az eredményt az ötlethez, és térben is közelebb kerül egymáshoz a megrendelő és az IT, itt sem mindig egyértelmű, hogy kinek és milyen értéket teremtett a fejlesztő.
Az üzemeltetés esetén pedig bármilyen csodálatos élmény is egy hibátlanul lefuttatott „batch”, vagy egy klasszul elvégzett mentés, sok minden elmondható róla, csak az nem, hogy kézzelfogható és sokak látható örömére szolgál.
Ritkán van közvetlen kapcsolat az ügyféllel és ha van is visszajelzés, az leginkább csak a hibákról szól. „Az IT is egy olyan szakma, ami akkor jó, ha láthatatlan.” Vagyis ha nincs baj. Ha baj van, akkor attól hangos a folyosó, de akár az egész épület azonnal tudja, hogy már megint „lekresselt” az xy rendszer… A hiba súlyossága remekül lemérhető abban, hogy milyen szintű vezetők szaladgálnak a folyosón a felelőst keresve. Ilyenkor hónapok óta nem látott vezetők adják egymásnak a kilincset, hogy mit mondhatnak a tajtékzó ügyfélnek. Azért persze senki nem fog felhívni, hogy de szuper, hogy ma is ment a levelezőrendszer.
Megbecsülés, elismerés, ünnep…
Saját bőrömön is sokszor tapasztaltam, hogy ritkán engedi meg a környezetünk, hogy ünnepeljük az erőfeszítéseinket, az eredményeinket és büszkék legyünk az érékekre, amit teremtettünk a munkánk által. Ha valamit örömmel mesélünk biztosan van a hallgatóságban valaki, aki bedobja, hogy „jó-jó, mindez nagyon szép, de mi van az ilyen és ilyen számú hibajegyemmel, amit két napja lejelentettem?” „Mit tudom én???” Hangzana az azonnali válasz, ehelyett szolgáltatói és néha szolgai attitűddel mosolyogva elmeséljük az incidenskezelés folyamatát és megadjuk a call center számát, ahol érdeklődhet a kedves felhasználó. Ennyit az eredmények ünnepléséről.
Vezetőként pedig talán még messzebb vagyunk a kézzel fogható eredménytől. Személy szerint én ragaszkodtam hozzá, hogy hozzáférésem legyen néhány ügyviteli rendszerhez és néha kiszolgálhassak egy-egy ügyféligényt két megbeszélés között. Hogy meglegyen az az érzés, hogy csináltam valamit. Bár egy-egy remekül sikerült excell táblának vagy prezentációnak is nagyon tudok örülni, ott is ritka az ügyfél pozitív visszajelzése.
Lassú kiégés?
Ez az oka, hogy nem ismerek olyan kollégát, akinek ne lenne valami kreatív hobbija. És itt kreatív alatt azt értem, amikor szó szerint kreálunk valamit. Ha csak néha egy sütiről vagy egy rendesen megsütött steak-ről legyen is szó. A merészebbek szappant főznek vagy sajtot készítenek. A még merészebbek – házastársukkal dacolva -, kisszekrényt gyűjtögetnek és tuningolnak.
Amíg ez egyensúlyban tud maradni és találunk annyi örömet a „munka-munkában”, hogy ne vágyjunk folyamatosan máshová, hogy ne azzal a feszültséggel teljen a napunk, hogy „bárcsak a kertben kapálhatnék”, addig ez rendben van. De ha nem találunk elég örömet? Marad a lassú kiégés? Vagy a búvároktatás.
Tudatosság gyakorlat
- A munkádban mik a „kézzel fogható” eredmények?
- Milyen visszajelzéseket kapsz a munkáddal kapcsolatban?
- Hogyan értékelik az ügyfelek a munkád eredményét?
- Hogyan értékeli a csapat?
- Hogyan ünnepiltek meg a sikereket?
Ha téged is foglalkoztatnak ezek a kérdések, keress minket: Kapcsolat
Székely Ágnes
kép: stocksnap.io