Munkaerőhiány, ez az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés napjaink gazdasági sajtójában. Mindeközben Magyarországon külön mozgalmat kell indítani azért, hogy a 45 év felettiek visszakerüljenek a munkaerőpiacra. Ezen túlmenően, saját tapasztalatom szerint, itthon a cégek alig várják, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor elengedhessék a szenior dolgozóikat.
Nincs ebben egy kis ellentmondás?
Ha valaki elég jól figyel, akkor az EU – és általában a nyugati világ gazdaságának mozgatói – már évtizedek óta kongatják a vészharangot, hogy baj lesz! Igen nagy baj. Az aktív munkaerő fogyóban, ki kell találni valamit a babyboomer-ek hagyta űr betöltésére. A második világháború befejezése okozta gazdasági-eufóriában megugrott a gyermeknemzési kedv, és többek közt az egészségügy fejlődésének köszönhetően ezek a gyerekek sokáig igen jól voltak. És dolgoztak és újítottak, és lázadoztak és belenyugodtak, de a gyerekneveléshez már annyira nem volt kedvük. Így a következő generációban enyhén visszaesett a gyerekek száma, de ez még nem volt vészes. Sajnos, az így felnövő generáció aztán már mindent akart, csak gyerekneveléssel bíbelődni nem, s így lassan vészessé kezdett válni a helyzet. A tendencia napjainkban is csak romlik. A szakértők a megoldásokon vitáznak. Kinek ez, kinek az az ötlete. De a legkézenfekvőbb megoldás csak lassan kezd alakot ölteni.
2012-t az EU az aktív idősödés és a generációk közötti kapcsolatok (European Year for Active Ageing and Solidarity between generations) évének nyilvánította. Nem véletlenül. Világszinten is egyre gyakrabban kerül elő az ezüst gazdaság (Silver Economy) mint újszerű megoldásmód például az oly aggasztó munkaerőpiaci problémára. Ezen elképzelés szerint a szenior lakosságot aktívan tartani, és amennyiben van rá lehetőség megtartani, vagy visszavezetni a munkaerő piacra – ez lenne a megoldás. (Persze az “SE” fogalom az idős lakosságot igazán jó fogyasztóként is kezeli.)
Hogy miért kell ennek külön évet szentelni, miért kell kiemelten kezelni ezt a gazdasági változást? Mert hiába adottak a feltételek, szemléletváltás nélkül nem fog sikerülni ezt a lehetőséget kihasználni. Elsősorban magunknak az ezüst gazdaság kulcsszereplőinek, a szenior lakósságnak, kell nézőpontot váltaniuk. És az én környezetemben meglepően sokan vannak, akik ezt teszik. Egyszerűen nem hajlandók a nyugdíjkorhatár betöltésével leírni magukat és pihenőre váltani. Aktívak, dolgoznának, hasznosnak és értéket teremtőnek akarják és tudják érezni magukat. Persze, ha a környezet megengedi. És itt a másik fontos szereplője ennek a változásnak. A munkáltatónak (és ezzel együtt a társadalmi és gazdasági környezetnek) is el kell tudnia fogadni, hogy aki öreg az nem vén.
Számos kérdést vet fel majd a továbbiakra ez a lehetőség:
- Hogyan integráljuk majd az egymás mellett dolgozó generációkat? (Solidarity between Generations)
- Hogyan segítsük a szenior munkatársakat az új ismeretek elsajátításában? (Lifelong Learning)
- Hogyan alakítsuk ki az ő juttatási formáikat? (Equity in remuneration)
Mert ha ezeket – és számos más kapcsolódó kérdést – nem vetünk fel és nem gondoljuk át a megoldás irányába haladva, akkor ez az egész felvetés csak egy elszalasztott lehetőség lesz.
Ha te is látod a lehetőséget és tennél az ügyért, keress minket: Kapcsolat
Danghel Edith
kép: unsplash.com