A boldogság kék madara… Létezik? Tényleg? Erre vágyunk mind. Pedig tudjuk, és most már egy ideje a kutatók is bizonygatják, hogy a boldogság múló állapot. Ha mindent megteszünk azért, hogy megérkezzen, beköszön, megmutatja magát aztán elröppen és visszavált az élet ragyogó kékből hétköznapi szürkébe.
A boldogságot hajszoljuk. Kivétel nélkül mind. A fogyasztói társadalmunk elvárásainak megfelelően most épp úgy, hogy robotolunk látástól-vakulásig, hogy megvegyük azokat a gépeket, amik időt spórolnak nekünk, hogy aztán a megspórolt időben dolgozhassunk, hogy ki tudjuk fizetni a megvásárolt gépeket. Vagy mégsem? Nem, mert a gépek mellett, amikből van mindig szebb, jobb, korszerűbb, trendibb, hatékonyabb még az elérendő életérzést is belógatja nekünk a média – a hagyományos és a szociális egyaránt. Legyünk ilyenek-olyanok, lakjunk itt-ott, menjünk ide-oda, mert akkor olyanok leszünk mint a reklámarcok; mert akkor leszünk igazán menők. És bevesszük. És hajszoljuk. És pillanatokra, órákra el is hisszük, hogy megvan.
Pedig lehet másképp
Mi lenne, ha valahol inkább belül keresnénk a mércét. Azt próbálnánk meg elérni, amitől mi magunk érezzük azt, hogy „na, most jó”. És úgy, hogy az az igazi „most jó” érzés legyen. Olyan érzés, amiből töltekezünk testileg, lelkileg és szellemileg is. És ami tartós tud lenni, ami könnyedén előhívható nap mint nap. Hihetetlen, de van ilyen! És meglepő módon az az emberi tevékenység, amiben a leghamarabb és a legtartósabban lehet ezt az érzést megtalálni az maga a munka.
Mert a munka az a tevékenység, aminek van célja; amit meg tudunk csinálni, de amihez használnunk kell a készségeinket és képességeinket; ami révén újíthatunk és ha nem, akkor is mindig újat tanulhatunk magunkról és a környezetünkről, és kapcsolódhatunk a világhoz általa; ami megbecsülést eredményez és értéket teremt. Nekünk, másoknak… ami révén jobbá és élhetőbbé tudjuk tenni az életünket.
„Kék-madarasan” hangzik mindez és olyan könnyű legyinteni rá: biztosan van olyan, akinek ez (is) megy, de nekem… – és jön a lemondó sóhaj! Pedig érdemes belegondolni. Alig néhány alapvető dologra kell figyelnünk ahhoz, hogy örömet lelhessünk abban, amit életünk büntetés-szerű velejárójának gondolunk. S ezzel szembe fordulunk a sokezeréves hagyománnyal, ami siralomvölgy státuszba kényszerítette a Földet sokunk számára és egy jól irányozott, meglepő fordulattal boldogan élhetünk amíg csak lehet.
Tudatosság gyakorlat
- Mi a munkád célja, mennyire tudsz azonosulni vele?
- Mennyire használod ki képességeidet, készségeidet nap mint nap?
- Milyen tevékenységek által tudsz gyarapodni, fejlődni?
- Miből érzed azt, hogy a munkádat megbecsülik?
- Te magad megbecsülöd-e a munkádat? Hogyan?
Szeretnéd végig gondolni, hogy mire kell figyelned, hogy könnyedén örömet lelhess a munkádban? Azon gondolkodsz, hogy az általad vezetett csapatnál van-e erre lehetőség? Beszéljünk róla! Kapcsolat.
Danghel Edith
kép: pexels.com