“De hát ez olyan kicsi, szinte még nem is létezik. Nem dolgozhatunk vele, azt sem tudja mit csinál. Csupa spontaneitás, ösztönösség. Semmi kiszámíthatóság, semmi minőségbiztositás. Nincsenek sztenderd folyamatok, nincs jólbejáratott ügyfélszolgálati rendszer és ügykezelési procedúra. Mi van, ha hibáznak? Ha egyvalaki nem tudja vállalni a penzumot? Egy emberen is múlhat a projekt.”
Ilyen, s ehhez hasonló – erről az oldalról nézve kifogásokkal – arról pedig észérvekkel találkozik a „kicsi”, ha szeretne beszállni a nagyokkal folytatott kooperációba.
Megállják a helyüket ezek az érvek?
Általában véve meg. Egy kis cég – ami legelőbb talán egy vagy két szereplős, spontán alakul. Piaci igényekre és/vagy egy jó üzleti ötlet köré szerveződik. Gyakran olyan “niche” (piaci rés) hívja életre, amit a nagyok valamiért nem vesznek észre, vagy nem tudnak betölteni. Pont az adja az üzleti előnyét, hogy rugalmas, gyors, új, még ki nem próbált technológiát vagy folyamatokat alkalmaz. És általában pengeélen táncol. Ezalatt azt értem, hogy legtöbb esetben gazdasági csodaként működik. Itt nincs lehetőség semmilyen jellegű „pazarlásra”, ha túl akar élni és meg akar kapaszkodni. Önkéntelenül kiküszöbölnek minden „veszteséget”, bár a lean még filozófiaként sem gyakori vendég náluk. Nincsenek duplikációk, felesleges ellenőrző körök. Ha már letisztult egy eljárás, akkor színtiszta „termelés/szolgáltatás” folyik. Így persze a hibák azonnal látványosak.
Innen hova tovább?
El kell telnie egy kis időnek, amíg a cég felszed magára egy kis (gazdasági)zsírt, hogy elkezdhesse kialakítani a túlélés vélt biztosítékát: a hibalehetőségek kiküszöbölését (vagy láthatatlanná tételét).
Ekkor előkerülnek a PDCA, a munkakör átfedések, az ISO és társaik. És a kis-rugalmas elkezd megbízható felnőtt korba lépni. Persze elveszti a gyermekkori báját. Legtöbbször oda a játékosság, a kreativitás és a spontaneitás. Megtanulja a szabályozást, a tudásmenedzsment és a munkaköri leírások előnyét. Mindent sztenderdizálnak, mérhető és értékelhető lesz. Az emberek is.
Elkerülhető ez a folyamat?
Egyre több kísérlet indul annak érdekében, hogy ne ez legyen a növekedési folyamat végeredménye. És min múlik? A felelősségvállaláson, és azon, hogy mekkora szabadságot enged a szervezet a beosztottainak ebben a tekintetben.
Tudatosság gyakorlat:
- Gondolkodtál már azon, hogy a szervezeted aktuális szabályozottsági szintje segít vagy akadályoz a munkádban?
- Min változtatnál legszívesen ebben a tekintetben?
- Mekkora a dolgozói szabadságfok? Kihasználod? Mire?
- Melyek azok a területek, ahol nagyobb önállóságra lenne szükség?
Szeretnél többet tudni a felelősségvállalás és az elköteleződés témaköréről? Szeretnéd tudni, hogy hogyan őrizhető meg, vagy szerezhető vissza a dolgozói tulajdonosi szemlélet? Örömmel beszélgetünk veled erről! Kapcsolat
Danghel Edith
kép: stocksnap.io