Ez itt a kérdés… Mert a jelen nem egy szervezeti igeidő. Mostanában a nagybetűs TUDATOSSÁG és a JELENBEN LEVÉS varázsszó, de lássuk be, szervezeti szinten ezek közül egyik sem létezik. Megfoghatatlan és nem kezelhető menedzsment oldalról.
Ami létezik, az az előtte – a tervezés kora, és az utána – az, amikor pusztán lekövetjük azt, ami volt.
A tervezés időszaka, amikor vezetői szempontból a legjobb tudásod szerint a lehető legtöbb infót összegyűjtesz és kiteszed az asztalra. Igazgatod, illesztgeted és ( jósolsz belőle – bocsánat!) logikus következtetéseket vonsz le a lehető legpontosabb becsléssel. Jó, ha nem egyedül kell ezen dolgoznod, hanem van csapat, igazi jó csapat, ahol mindenki kicsit máshonnan néz rá a most látható, a mindent meghatározó, de igencsak feltételezett ténykupacra. Egy jó csapat, ahol fel lehet tenni a a jó kérdéseket. Vagy, ha meglátjátok az olyan összefüggéseket, amelyek első ránézésre nem is nyilvánvalók… Ha lehet beszélni róla. Kihívás a javából…
Ezek alapján nekigyürkőzöl, és készítesz egy tervet, ami a legjobb esetben abban a pillanatban, amikor döntéshozás céljából prezentálod, még áll a lábán. Legalábbis a legjobb tudásod és a legjobb csapatod becslése szerint.
Prezentáció, érvelés, faragás, igazítás, döntés a véglegesítésről, jóváhagyás. Boldogság!
Másnap már hótziher, hogy valami elmozdul. Ha csak egy kicsit is, és rántja magával a jól felépített mutatványodat, bele a levesbe…
Úgy, hogy általában a terveid jóváhagyása után egy héttel ott tartasz, hogy: aha… van egy jóváhagyott terv és azt nézed meg, hogy hol tértek el tőle… és már nem tudsz mást, csak utánkövetni, figyelni, hogy mekkorára nő a szakadék (az elképzelt – bocsánat!) becsült és a megvalósult között.
Itt jön a kötélentáncolás: elé menj a bizonytalan várhatónak: lépj, változtass, indíts újabb döntési-kényszer lavinát VAGY várd meg amíg bekövetkezik – ha bekövetkezik, vagy ha „az” következik be – szóval, várd ki a végét és csak azután reagálj…
….amikor már jellemzően késő. Ez az utóbbi verzió a vesztesek forgatókönyve, de legalább nem te toltad, el.
Az első szcenárióban, ha elég jó a szimatod, akkor nagyot kaszálhatsz – előre mentél, rákészültél, befektettél és bejött. Ez az a verzió, amikor a versenytársak csak a mögötted húzódó porhoz tudnak hozzászólni. Siker, gratulációk, vállveregetés és bevétel vagy megtakarítás – eredmény! Ez jut ilyenkor osztályrészül. Az esetek hány százalékában fordul elő azonban az, hogy előre nyargalsz, rákészülsz, befektetsz és nem jön be. Vagy nem ott. Vagy nem az. Vagy nem csak neked. Akkor jön az, hogy: milyen alapon? hogy jöttél ahhoz? és különben is…
Menjünk elé vagy fussunk utána? Te melyiket szereted/tudod jobban?
Ha ránéznél, vagy csak végig gondolnád, hogy nálad vagy nálatok ez hogyan működik, mitől van ez és hogyan lehetne másképp, keress minket!
Danghel Edith
Photo by Mizanur Rahman on Unsplash