christopher-burns-360242-unsplash

Ilyen lenne a professzionálisan támogatott változásmenedzsment? Nem. A alábbi történetben bármilyen egyezés a valósággal, pusztán a véletlen műve.

A változást kezelni nem könnyű. És az élet maga a változás. Rengeteget írtunk erről, és tapasztaltuk magunk is, hogy gyakran van, hogy tudjuk mitől billeg, látjuk vagy legalábbis sejtjük, hogy mozdítani kellene, de egyedül nem megy.

Ilyenkor, általában tanácsadóhoz fordulunk. Ha a gazdaság szárnyal, akkor azért, mert megengedhetjük magunknak és kell a haladáshoz. Ha gödörbe jutunk, akkor azért, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vegyük igénybe a professzionális segítséget. Mindig jól jön a külső szem. Jó, hogy nem szokott még hozzá a napi rutinhoz, jó, hogy van friss tudása és látott hasonló cégeket hasonló problémával küzdeni. Biztosan nála van a “know-how”, és motivált a változás segítésére.

Jelen fikciónkban ezzel indokolná egy multinacionális cég helyi kirendeltségének felsővezetője azt, hogy az egyik legjobb nevű nemzetközi tanácsadóval dolgozik együtt.

Amikor ezt elmondja, izgatott és lelkes. Mindketten tudjuk, hogy egy nagy szervezet tagjaként vannak helyi sajátosságok és központi irányelvek, elvárások – amelyek néha elmennek egymás mellett. Ilyenkor sikít a ráció és üzleti potenciálok buknak el. Jelen esetben a vezető végre látja a lehetőséget a változásra. Egy független szakértő által támogatott változásra. Várta már, megértette a változás miértjét, látta a helyét, egyet is tudott érteni vele. Végre megmozdultak, elindultak, professzionális támogatással. Tudja, hogy sok munka lesz vele, de nagyon sok reményt fűz hozzá. Nem lokális változást akar, abba bízik, hogy lehet majd úgy alakítani a folyamatokat, hogy globális rendszer igazán támogató legyen, hogy lépést tudjanak tartani a nemzetközi trendekkel és a helyi érdekek se sérüljenek.  

Ha tovább haladunk a történetünkben, és néhány hét múlva újra találkozunk ugyanezzel a vezetővel, döbbenetes a változás.

Korábbi lendülete csüggedésbe fordult, a lelkesedése pedig közönybe. Mi történt?! Kiderült, hogy bár mindenki tudta, hogy a változásra szükség van, és tettek is érte, útközben valami elromlott.

Változást akartak, de nem ekkorát és nem így. A tanácsadónak viszont terve volt, amit a központtal egyeztetett, nem érdekelte a napi üzletmenet, őt csak a határidők és a teljesítendők érdekelték. Amit nem volt idő kidolgozni, arra adta a saját sablonjait, a saját becsléseit. És ment, megállíthatatlanul, szinte cégsemlegesen. Rombolt, hogy felépítse az újat. S ezzel ledarálta a változásra várók minden reményét.  Az sem érdekelte, hogy közben a változás szponzorai kihátráltak a mozgalomból, és ahol csak lehetett ezt kifejezésre is juttatták. A jó szakemberek pedig besokallnak és elmennek.

Egészséges frissülés, mondhatnánk. Régi emberekkel, régi rendszerekkel és régi hozzáállással nem lehet újat.

De a tanácsadók előbb vagy utóbb kilépnek a rendszerből. Akkor mi lesz? Vajon tényleg csak az a cél, hogy minden visszafele vezető utat eltorlaszoljon, hogy muszáj legyen az új irányba menni?

Tudatosság gyakorlat

  • Miért és ki szeretné a változást?
  • Hogyan választotok támogató tanácsadót?
  • Kit vontok be a tervezésbe? Hogyan kapcsolódnak azok akik végrehajtják?
  • Hogyan biztosítjátok a folytonosságot ?

Én nem hiszem hogy a tanácsadóknak csupán ennyi és ilyen lenne a szerepe! Kell legyen szelíd, örömteli megoldás, amelyen keresztül emberi léptékkel, bevonással és ésszerű tervezéssel le lehet győzni az ellenállást és lehet támogatni a haladást. Nekünk van erre megoldásunk: Kapcsolat.

Danghel Edith

kép: unsplash.com