adam-krowitz-386792-unsplash

Vannak találkozások, amikről azonnal tudjuk, hogy meghatározóak. Amikor már az összenézésből, vagy a kézfogásból kiderül, hogy nem véletlenül találkoztunk. Sokszor, még ha csak rövid időre is szól a kapcsolódás, azonnal érezzük, hogy fontos dolog történik. Számomra ilyen rövid, kihihasított szelete volt ez az időnek a Pór Györggyel való találkozás is.

Élőben tapasztalhattam meg egy közösségnek azt a minőségű működését, amiről korábban csak álmondtam. Amiről Frederic Laloux Jövő szervezeti című könyve adott felhatalmazást, hogy továbbgörgessem gondolatban, szóban és cselekedetben.

A magyar teal közösség ezen találkozása sok szempontból volt különleges. Nem csak amiatt, mert egy a teal témában sokat tudó és tapasztalt, authentikus szakember vezette workshopon vehettünk részt, hanem mert megvalósult mindhárom alapfeltétel, amitől egy csapat teal módon tud működni. Kicsit szabadon értelmezve:

Self organization

Szinte keretek nélkül telt a nap, de mégis volt egyfajta organikus szervezettség. Olyan természetesen alakult a menetrend, mintha előre el lett volna tervezve. Gyuri (Megengedte, hogy tegezzem, ezzel is azonnal feloldva bármiféle alá-felérendeltséget…) olyan módon teremtett teret a közös munkának, hogy azt éreztem, nemhogy a résztvevők igazítják a rendet, hanem valami magasabb rendezőerő. Tudom, ez így kicsit misztikus, már-már lótuszvirágos, de még nem tudom, mi a jó szó arra, amikor nincs kotta, akkor állnak össze a zenészek és mégis hibátlanul szól a zene:) – mondjuk a jazz? 🙂

Megtudtuk ugyan, hogy az önszerveződés még nem bizonyította működőképességét nagy szervezetekben (Ha a Zappos-t nem tekintjük élő példának a maga 1500 fős létszámával:), de nagyon is van létjogosultsága hasonló közösségeket működtetni akár többezer fős multinacionális nagyvállalatoknál is. Ha szabad tere van a közös alkotásnak, ezek a közösségek nem csak egy-egy témában teremtenek értéket a vállalat számára de újszerűségük új lendületet hozhat az egész szervezet életébe.

Wholeness

Nem hiányzott semmi. Magam lehettem és őszinte kíváncsisággal, magammal vagy másokkal szembeni elvárások nélkül kapcsolódhattam be a napba.

Egyenrangú helye volt mindenkinek. Akinek volt mondandója, anélkül oszthatta meg, hogy bárki megcímkézte volna. Akinek nem volt, az megtarthatta magának a gondolatait. Sőt, ettől volt teljes a csapat, hogy különböző háttérrel és élettapasztalattal voltunk jelen teljes valónkban.

Evolutinary purpose

Két felünk van: egyszerre van jelen bennünk a múlt, összes élettapasztalatunk, berögződéseink, neveltetésünk, tudásunk, rendszereink, sémáink. És ott van bennünk a még meg nem született lehetőség, a már jelen lévő, éppen kibontakozó jövő. Amit ha meglátunk, akkor tudunk igazán könnyedén előremozdulni a világban. Ha meglátjuk, hogy éppen mivé akar lenni általunk a világ és megtaláljuk hozzá azokat a játszótársakat, akik ugyanazt az álmot látják kibontakozni magukban, akkor nem nehezedik vállunkra a saját rögeszménk akarása. Ha a múlt és a jövő a jelenben a tervek és a megérzések összhangjaként bontakozik ki, akkor mozdulunk együtt az evolúcióval. Ahogyan a szörfös ráérez a születőben lévő hullám erejére és minden tudását latba vetve  egyensúlyoz a valóság peremén.

Surf the enlivening edge… – George Pór –

 + egy tényező, a kapcsolódás minősége

Minden motivációs elmélet (a munka öröme modell is:) közös tényezője az emberi kapcsolatok, a közösség. Ennek legmagasabb szintje, amikor nem az egók diskurálnak, nem is felnőtt a felnőttel, ember az emberrel beszélget… Hanem olyan szintű összehangolódás történik, amit szintén élő egyenesben láttam itt működni. Amikor saját középpontunkból arra figyelünk, hogy mire van szüksége a másiknak ahhoz, hogy legjobb énje kibontakozzon. Nem azt a mesét meséljük, amitől az önérzetünk gyarapszik („na tessék, én erre is tudom a választ, sőt, én ezt már 20 éve is így csináltam, amikor te még csattogós lepkét tologattál”:) hanem azt a történetet vesszük elő, ami a másikat előreviszi az útján. Gyuri ezt nagyon tudja. Mély összpontosítással hallgat, veszi elő az éppen megfelelőtörténetet. Az éppen kapcsolódót emberhez, jelenhez, jövőhöz.

+ egy tanulság

Nincs szükség tudatosságnövelő eszközökre, módszerekre, amikkel kívülről megszerelhető egy rendszer (merthogy nem az). Mindenki magáért felel és saját tudatossága által hozhat új mintát és működésmódot közösségekbe, szervezetekbe. Találkozások által.

Hálás vagyok ezért a találkozásért. Köszönöm, hogy együtt haladhatunk a közös álom és kibontakozó jövő irányába.

Ha te is ezen az úton haladsz:

Székely Ágnes

kép: unsplash.com