…nem létezik. Kategórikusnak és elhamarkodottnak tűnhet a kijelentés, de alapos utánajárás után teszem. Egy éve találkoztam először Frederic Laloux a jövő szervezeteiről szóló videójával és rögtön rákattantam. Tudom, sokat emlegetem a fickót, már-már szerelem ez, de mindenkit megnyugtatok, egyoldalú, plátói és szigorúan szakmai jellegű az ügy:)
Ráadásul nem vagyok egyedül ezzel a rákattanással. Rengeteg embert inspirál az az összefoglaló, ami egy teljesen újfajta működésről számol be számos szervezetnél szerte a világon. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a korábbi működésmódok nem fenntarthatók többé ebben a szuperszonikus sebességgel fejlődő, diverzifikált ugyanakkor minden szálon összekapcsolódott világban (ami néha úgy tűnik, hogy a vesztébe rohan). A jövő szervezetei címmel megjelent könyv nyomán szakmai közösségek, vezetők és „laikusok” teszik fel a kérdést, hogy létezhet-e olyan munkahely, ami emberi, nemes, lélekkel teli. Ami egy szebb jövő felé mozdítja a világot. Ami már-már tökéletes. Vajon az erre választ adó teal „elmélet” egy közeli jövő előhírnöke, vagy egy teljesen utópisztikus, halva-született ötletet vázol fel csupán?.
Az elmúlt egy évben azzal az elhatározással szemléltem a világot, hogy választ kapok a kérdésre.
A tökéletesség illúziója
„Mi már lean-ek vagyunk.” – hallottam sokszor, amiből rögtön tudtam, hogy a lényeg elveszett a kanyarban… Ha azt valljuk, hogy magunkévá tettük a „folyamatos fejlődés” filozófiáját, akkor nem mondhatjuk, hogy nekünk már nem kell fejlődnünk. Ez amolyan 22-es csapdája:)
Az elmúlt év kutatásai során arra jutottam, hogy tökéletes munkahely ugyanígy nem létezhet. Hogy ez csak egy törekvés lehet, hiszen:
- Mindenki másra vágyik, így olyan munkahely biztosan nem létezik, ami mindenkinek az elvárását kielégíti, ahol a tulajdonosok, a dolgozók és az ügyfelek is mind tökéletesen elégedettek. (LOL:)
- Folyamatosan változunk. Ami ma még lelkesített és kielégítő volt, az holnapra lehet, hogy érdektelen mókuskerékké válik számunkra.
- MINDEN folyamatosan változik. A technológia, az elérhető információk köre, az ügyfelek igényei, a dolgozók világképe… Bárhogy igyekszünk, mindig azt éljük meg, hogy egy lépéssel le vagyunk maradva, ha a változásokat próbáljuk meg lekövetni.
- Együtt dolgozni nehéz. Az emberi kapcsolatok természete alapvetően komplex és izgalmas kihívás. Mindez egy még komplexebb környezetben pedig egyenesen lehetetlennek tűnik, hogy mindig jól működjön.
A tökéletlen tökéletesség paradoxona
Ez így van jól. A gyerekeimnek mindig azt mondom, ha valami miatt elégedetlenkednek, hogy képzeljék csak el, hogy mennyire unalmas lenne az élet, ha mindenki egyforma lenne és mindig minden tökéletesen működne. De ettől még lehet egy olyan jövőképünk, ami tökéletes. Ettől még törekedhetünk arra, hogy jobban csináljuk a dolgainkat, mint ahogyan most csináljuk. (Bármit is jelentsen a jobban, de különös módon egyre gyakrabban hallom a morál, a lélekkel teli és a teljesség szavakat ebben a kontextusban…)
Ez a jövőkép lehet a rendezőelv a napi döntésekben, a navigálásban. Azok az értékek, az az ügy, ami mellé teljes szívünkkel oda tudunk állni minden nap és ami segít a tökéletlenségben is örömmel működni. Ez a felfogás ad egyben reményt arra, hogy holnap lehet jobb. Mert tudunk változtatni. A legtöbben akkor adják fel, amikor elvész a hit abban, hogy lehet jobban, emberibben, okosabban csinálni a dolgunkat.
A könyvben elemzett egyik vállalat, a FAVI elnöke, Jean Francois Zobrist így fogalmazta meg, mi volt az ő jövőképe a szervezettel kapcsolatban:
„Olyan helyről álmodtam, ahol mindenki használhatja az eszét és a szívét. Sem többről, sem kevesebbről.”
És ez elég.
Tudatosság gyakorlat
- Mi az az egy lépés, amit megtehetünk a munkahelyünk tökéletessége felé?
- Miben nyilvánul meg, amikor használjuk az eszünket és a szívünket a munkában?
- Mi az akadálya, hogy ezt minden nap megtegyük?
Ha szeretnél együtt gondolkodni a tökéletes munkahely paradoxonáról, keress minket: Kapcsolat
Székely Ágnes
Irodalom:
Frederic Laloux – A jövő szervezetei
kép: unsplash.com