Visszatérés Mordorból

Pár napja egy elég fáradt IT szakterület-vezetővel beszélgettem a dilemmájáról. Nemrég vett át egy új területet, egy olyan csapatot, akik sok mindent megéltek már. Leginkább rosszat. Vacak feladatok, túlóra, teljesíthetetlen határidők, a fejlődési és előrelépési lehetőség hiánya és a nagyon alacsony megbecsülés jellemezte az elmúlt pár évüket. Egymás közt csak „Mordornak” hívják a területet cégen belül. Aki teheti, menekül.

Reménytelen vagy csak nehéz?

Hogy hogy jutottak idáig, az talán kevésbé érdekes. Persze, le kell szűrni a tanulságokat, de ezt megtették. A kérdés most az, hogy mihez kezdhet egy vezető egy ennyire reményvesztett csapattal, akik már nem bíznak a vezetőikben és csak a túlélésre játszanak, amíg nem jön valami jobb.

Van olyan, hogy egy majd 20 fős társaságot egyszerűen elvesztett a cég és nincs vissza? Milyen eszközei vannak egy vezetőnek ilyen helyzetben? A feladat a bizalom visszaszerzése, ami ha elveszett, akkor keservesen építhető fel újra. De nem reménytelen.

Sötét fellegek

Hosszasan beszélgettünk és közben bevillant a kép. Ó igen, láttam már ilyet:) Lehet, hogy nem volt ennyire élesen kimondva és megfogalmazva, de számos olyan csapattal találkoztam, ahonnan szívem szerint én is menekültem volna. Nem bántottak, de olyan sötét felhő ült rajtuk, hogy a nyomasztó érzéstől szerettem volna mielőbb szabadulni. Annyira reménytelennek látták a saját helyzetüket, annyira bele voltak csavarodva a saját maguk sajnálatába és úgy beleélték magukat az áldozatszerepbe, hogy bármilyen ötletet adtam a változtatáshoz rögtön jött a kifogás, hogy azt miért nem lehet. Ismerjük ezt, amikor minden megoldásra van egy probléma.

És leginkább ezért volt menekülhetnékem, mert nem azt éreztem, hogy közös érdekünk és célunk, hogy kijöjjenek a gödörből, hanem engem is le akarnak rántani a kötélhágcsóval együtt, amit nyújtok nekik. “Hát, téged szépen lerántottak a gödörbe:)”

Miért jó ez?

• A felelősség hárítása – Mennyivel könnyebb a céget és a vezetőt hibáztatni mindenért, ahelyett, hogy belátnánk, hogy a saját sorsunkért mi magunk felelünk. Jurgen Appelo egyik általam sokat emlegetett gondolata (de Assisi Szent Ferencnek is van egy hasonló imája), hogy ha valami nem oké, akkor változtass! Ha nem tudsz, nem akarsz, akkor fogadd el a helyzetet és csináld a dolgodat. Ha nem tudod elfogadni és megtetted, ami tőled telt a változásért, de még mindig nem oké, akkor hagyd ott, keress mást! Ez mind a felelősség felvállalásával kezdődik, és erőfeszítéssel jár.

• Rövid távon energianyerés – A panaszkodás mindig kívülre teszi a felelősséget és mindenre jó, csak előre nem visz. Rövid távon adhat némi energiát a másiktól nyert figyelem és együttérzés, de sajnos nagyon hamar elszáll és kereshetünk újabb áldozatot, akinek panaszkodhatunk és akit leránthatunk magunk mellé a gödörbe.

• A változtatás kockázatának elkerülése – Ha felelősséget vállalok és változtatok, abban mindig benne van, hogy nem sikerül és még rosszabb lesz a helyzet. Elkerülhetjük ezt a kockázatot, de hosszú távon így biztosan rosszabb lesz a helyzet, mert a körülmények változnak és a régi minták előbb-utóbb működésképtelenné válnak. Sőt, ekkor még a változásokkal való megküzdési készség sem alakulhat ki, amit azáltal szerezhetünk, ha néha merünk és váloztatunk. Ha néha elbukunk és felállunk és ismét nekifutunk.

• Önigazolás – „Na ugye, megmondtam, hogy nem fog sikerülni.” Persze, megmondtad és tettél érte, hogy ne sikerüljön (vagy nem tettél azért, hogy sikerüljön…) A Panka és Csiribí mesekönyv két zseniális szereplője Gyík Gyuri és Gyík Sanyi. Ülnek a kövön, napoznak, lesik a többiek erőfeszítéseit, előre hangot adnak pesszimizmusuknak, hogy úgysem fog sikerülni, amit az erdő népe tervez. Minden kudarcnál kárörvendően hangoztatják, hogy „na ugye, mi megmondtuk”. Ha mégis sikerül, akkor csendben elkullognak. Közben kimaradnak a közös mókából, ami miatt kicsit irigykednek is, de mennyivel kényelmesebb a napon sütkérezni.

Kiút a gödörből

Mi a konklúzió? Az, hogy nincs reménytelen helyzet, csak reményvesztett emberek. A vezetőnek minden eszköze megvan ahhoz, hogy egy jó csapatot kovácsoljon ebből a társaságból, ahogyan ezt már előtte többször megtette más területeken. Csak némileg több tudatosságra lesz szüksége, hogy felismerje a helyzetet, amikor éppen igyekeznek lerángatni a gödörbe. Ha ő is lemond a csapatról, akkor válik a helyzet reménytelenné.

A pozitív változás a vezető hitével kezdődik. Önmagában és a pozitív jövőképben. A többi már csak változáskezelés kérdése:)

Na jó, nem lesz könnyű, de… Következetes, őszinte kommunikációval, tudatos vezetői jelenléttel teremthet teret a változáshoz, ami azzal kezdődik, hogy SOHA többé nem hívja a területet Mordornak, még viccből sem. A többi a közös felelősségvállaláson és erőfeszítésen múlik.

Ha hasonló dilemmával küzdesz és segítségre van szükséged, keress minket! Egy biztos, nem mászunk le hozzád a gödörbe. De van néhány klassz kötélhágcsónk: Kapcsolat

Székely Ágnes

kép: pexels.com