A minap olvastam egy meglepő posztot egy marketingestől, aki őszintén nyilatkozott arról, hogy marketinges létére neki sem sikerül mindig megtalálni az ügyfeleit és megtölteni a rendezvényeit. Innen jött az indittatás, hogy magamba nézzek: hogy vagyok én a munka örömével?
Nem, nincs minden nap kicsattanó jókedvem. Nem röhögünk folyamatosan az irodában. És a home office-ban sem:) Sőt, vannak nagyon rossz napjaim.
De a munka öröme nekem nem is azt jelenti, hogy állandóan rózsaszín ködben úszik a fejem.
Sokkal inkább azt, hogy teljes felelősséget vállalva magamért – a saját jólétemért és örömömért – folyamatosan tudatosítom, hogy mi az, ami számomra fontos, hol vagyok éppen, és aktívan teszek azért, hogy egyre jobb legyen. Nem kívülről várom, hogy valaki motiváljon és hogy megteremtse a számomra ideális körülményeket (miután kitalálta, hogy nekem mi lenne jó:)
Pont, mint egy házasság:) Attól, hogy vannak nehéz napok, még örömmel gondolok a kapcsolatunkra. Mármint a munkámmal való kapcsolatomra:) És a házasságomra is:)))
A munka öröme komoly belső munka, folyamatos odafigyelés, a helyzet megértése és aktív cselekvés által érhető el. Az örömteli feladatok tudatos megélése, és a kevésbé örömteliekből való tanulás. Hogy minél több legyen a jó nap és kevesebb a rossz. Hogy tudjam, hogy miért dolgozom és tudjak változtatni azon, hogy hogyan teszem a dolgomat és mit teszek.
Számomra ez a munka öröme, amit megtaláltam.
Hogy másnak mi? Nem tudom megmondani senkinek, hogy mit és hogyan tegyen, hogy elérje az ideális állapotot, mert nincs nagybetűs ideális állapot. Azt tudom elmesélni, hogy én hogyan találtam meg a saját munkám örömét és azt tudom megmutatni, hogy milyen nézőpontokból nézek rá, ha elakadok (vagy éppen gödörbe kerülök).
Érdekel? Gyere el a workLOVE challenge workshop sorozatunkra és találjuk meg együtt a te válaszaidat!
Székely Ágnes
kép: pixabay.com