Frederic Laloux A jövő szervezetei címmel magyarul is megjelent könyvében remekül szintetizálja az újszerű, úgynevezett teal szervezetek működésének jellemzőit. Az egyik kulcs tényező, ami minden vizsgált szervezet működésében megjelenik, az a teljességre törekvés (wholeness).
Szerep, álarc, megfelelés
„A történelem során a szervezetek mindig olyan helyek voltak, ahol az emberek álarcban jelentek meg, a szó valódi és átvitt értelmében is.” Gondoljunk csak a hivatalnokok öltönyére, az orvosok köpenyére, a gyári munkások egyenruhájára. Ez egyrészt a rangot, a hatalmat jelzi, másrészt tükrözi a munkakörrel szembeni elvárást, a betöltendő szerepet, harmadrészt elfedi az egyéni különbségeket, különcségeket.
A munkaruhával együtt reggel felöltjük az álarcot, amiről azt gondoljuk, hogy leginkább megfelel a felénk támasztott követelményeknek és annak megfelelően viselkedünk. Ez rendszerint azzal jár, hogy (férfias) határozottsággal, elszántsággal és erővel lépünk fel és kétségeinket és sebezhetőségünket a lehető legmélyebbre elrejtjük.
„Vajon miért hagyjuk személyiségünk nagy részét otthon, amikor elindulunk munkába?”
Az egyén részéről nagy előnye, hogy megvéd minket, ha távol tartjuk magunkat, legbelső énünket a környezetünktől, ha nem tesszük ki magunkat az esetleges kritikának. Sokszor jobb nem kitűnni vagy feltűnni. Sehol sem szeretik, ha valaki kilóg a sorból, ha különc vagy egyenesen fura. Így nehezebben válunk nevetségessé vagy visszautasítottá.
Kevésbé sérülünk, ha a negatív kritika elől úgy térünk ki, hogy nem vagyunk ott igazán, ha úgy tekintjük, hogy nem nekünk szól, csak a szerepnek. Biztonságban érezzük magunkat, ha életünknek csak egy keskeny szeletét kell megmutatnunk másoknak. Ha nem kötődünk érzelmileg, akkor könnyebb az elszakadás is, ha úgy adódik, hogy meg kell válnunk a munkahelyünktől.
A vezetőknek és kollégáknak könnyebbnek tűnik, ha a dolgozók nem viszik be az érzelmeiket és az összes tulajdonságukat a munkahelyre. Ki tudná mindezt kezelni? 🙂 Az uniformizálás másik célja, hogy félelemben tartja a dolgozókat. Sokkal könnyebben irányíthatók az emberek, ha az a tudat vezérli őket, hogy bármikor pótolhatók, mer ugyanolyanok, mint bárki más.
Mindkét fél részéről a félelem vezérli a működést.
Miért nem jó ez?
A látszat fenntartása, a szerepek eljátszása energiát igényel. Ahelyett, hogy a munkára összpontosíthatnánk, figyelmünk egy részét folyamatosan azon tartjuk, hogy ne lógjunk ki a keretekből, hogy úgy viselkedjünk, hogy az minden elvárásnak megfeleljen. Nehezen úszható meg hazugságok nélkül.
Ezzel együtt elvágjuk magunkat a kreativitástól, a kiteljesedés lehetőségétől, ami énünk egyediségéből fakad.
Kapcsolódás
A teljesség arról szól, hogy túllépve a rang, a hierarchiabeli és munkakörbeli külnbségeken, egymást felnőtt emberként tekintjük az összes esendőségével és összes csodás tulajdonságával együtt. Arról, hogy a munkába belefér, hogy időnként megengedjük magunknak, hogy rossz kedvünk legyen, hogy néha olyat is kimondhatunk, ami meglepő és váratlan, hogy gyakran nevetünk, mert mikor lennénk leginkább önmagunk, ha nem egy őszinte nevetés közben… Hogy felvállaljuk a konfliktusokat, ha valamit helytelennek, vagy igazságtalannak vélünk és a szervezetnek meg vannak a folyamatai és gyakorlata ezen konfliktusok kezelésére.
Arról, hogy olyan ötletekkel is előllhatunk, ami nem megszokott, ami kilóg a szerepekből, a keretekből.
Hogy bátran kapcsolódhatunk saját legbenső énünkkel, a közvetlen környezetünkkel és a külvilággal – ez adja a teljességet.
Hogyan?
Az első lépés az egészséges, a kiteljesedést támogató munkahelyek felé ezúttal is a tudatosság. Azon szavak és cselekedetek azonosítása és tudatosítása, amik rombolják a bizalmat, a biztonság érzését. Azon értékek azonosítása, és olyan szabályok, normák megalkotása, amik támogatnak abban, hogy tudásunk legjavát adjuk a munkában. Mindezt azzal a tudattal, hogy nem kell félnünk megmutatnunk teljes valónkat és biztonsággal felvállalhatuk sérülékenységünket a munkában is.
Lassú és nehéz tanulási folyamat ez, de a példák azt igazolják, hogy megéri.
Székely Ágnes
Forrás:
Frederic Laloux – A jövő szervezetei
kép: pexels.com