Változás? Persze! De mennyire?
Egy multikultúrában nevelkedett felsővezető szájából ez a mondat, igen szomorú hangsúllyal, meglepő. Pedig elhangzott. Aztán ki is fejtette bővebben: mostanában mintha csak azért változtatnánk állandóan, hogy változzon, meg sem várjuk az eredményt, örülni neki aztán tényleg nem fér bele. Érződött a tulajdonosi szemlélet, eredményt szeretett volna, szerethetőt; le a kalappal előtte. Sajnálta, sőt, siratta magukat, mert nem volt ez mindig így:
A kezdetek
Korábban elég volt hátradőlni a jó kis kényelmes irodai forgószéken és várni a hívásokat. Annyira csak mi tudtuk ezt a tuti szolgáltatást, amit nyújtottunk, hogy nem kellett értékesítés. Nem volt konkurencia! Ügyfélszolgálatot tartottunk, fogadtuk a megrendeléseket és szárnyalt az üzlet. Jó volt az üzleti ötlet, nemzetközi volt a cég és ennyi elég is volt az ügyfeleknek, az akkori kicsik még aláárazással sem rúghattak labdába, nem tudták egyszerűen megcsinálni azt, amit mi. Nem volt meg a know-how.
Változás?
Aztán valami változott, és arra ébredtünk, hogy kopogtat a konkurencia. A korábbi kicsik izmosodtak meg, vagy az ügyfelek lettek árérzékenyek, nehéz megmondani, de megállt, sőt megtorpant az üzleti lendület. Nem hittük el. Nem hittük el sem mi itt, a végeken, sem fenn, a nagyon-felső-vezetők. De rá kellett jönni, hogy el kell kezdenünk értékesíteni, már nem volt elég az adottság: az, hogy mi „MI” vagyunk. Ki kellett állni a világ elé és bizonygatni kellet, hogy mi kellünk az ügyfélnek.
Igen!
Nehezen fordultunk ebbe az irányba, de megtanultuk. Lett marketing és sales osztályunk és lassan megtanultuk azt is, hogy gyakran a farok csóválja a kutyát. De megtanultuk. És ismét úgy nézett ki, hogy meglendül a szekér! Már nem Forma-1-ben nyomtuk, de pörgött, és mi is lassan megtanultuk élvezni. A hangsúly innen visszanézve mégis a lassan-on van. Mert most újabb kihívások elé nézünk, amikor már a jól bevált „lassan majd megtanuljuk” bizony, édeskevés lesz! Gyorsan kéne és agilisan. De ezzel a monstrum gépezettel eszméletlen nehéz, mondhatni lehetetlen fordulni bármilyen irányba, lépni pedig… de inkább hagyjuk.
Mit csinálunk? Optimalizálunk, racionalizálunk. Kiszervezünk, aztán beszervezzük. Felvásárolunk és eladunk. Van merge és demerge. És mindezek során fizetjük a változás minden mozzanatát kísérő tanácsadókat, az amortizációt és devalvációt, leírunk, új készletet töltünk fel és befektetünk ebbe-abba, hogy aztán ezek is selejtezésre kerüljenek. És a dolgozóink áttanulnak és végkielégülnek, de a stabilitás sehol.
Következmények
A döntések nem itt születnek, de mi látjuk, a végrehajtás során a sok kis ördögöt a részletekben. És még csak nem is ez a baj, hiszen nehézségek mindig adódnak a változás során, csak a változások irányát nem tudjuk megfejteni. Egyszerűen nem érzékelhető, hogy mi a cél. Merre tart a hajó? Mit mondjak a beosztottaknak? Hogy az egyik nap így, a másik nap úgy? Hogy milliós tételeket dobunk ki az ablakon egy-egy döntés kapcsán, de emberségre nincs pénz?
Lehet ebben a helyzetben bármiféle teljesítésről, vagy legalább a változási ciklus lezárásáról beszélni?
Következtetések?
A vezető kérdései jók, mi magunk is szembesültünk velük. Nem tudjuk az összes választ. Amit tudunk, hogy bármilyen üzletágról legyen szó, ilyen időket élünk (negyedik ipari forradalom). Nincs megállás, folyamatos és nagyléptékű a változás minden szakmában, amit jó esetben előre megsejtünk és az élére tudunk állni. Ha nem, akkor alkalmazkodnunk kell hozzá. Nincs harmadik opció.
A legjobb, amit tehetünk, hogy olyan működést alakítunk ki, ami felkészít erre. Ami a szakmán túl a változás képességében is élen jár, mert ez a túlélés és a siker kulcsa.
Tudatosság gyakorlat
- Nálatok mi vezérli a változtatásokat?
- Milyen gyakorlatotok van a környezet változásainak előrejelzésére?
- Hogyan élik meg a kollégák a változásokat?
- Milyen készségekre lenne szükség a változások könnyebb megéléséhez?
Változás gőzerővel? Mit lehet vele kezdeni? Beszéljünk róla! Kapcsolat
Danghel Edith
kép: stocksnap.io